Szentimrevárosi Húsvét 2012. április 1-9.

Egyesületünk 2012. nagyhetében, - virágvasárnap és húsvét hétfő között - kulturális programok sorával lépett a XI. kerület széles nyilvánossága elé.

A SzIE önkéntes tagjai immár több, mint két évtizede az esztendőnek szinte minden napján valamilyen közös rendezvénnyel örvendeztetik meg egymást és a környezetükben élőket, - mégis, ilyen mértékű és ilyen sokrétű megmutatkozás most történt először az egyesület életében.

A Szentimrevárosi Húsvét megrendezésére a XI. kerület önkormányzatának pályázata indított bennünket – a Bartók Béla úton tervezett kerületi Kulturális Városközpont népszerűsítésére az egyesület csaknem 3 millió forint támogatást nyert.

Programunk az egy hétig működtetett „Szentimrevárosi Közösség Ház”,   majd pedig a húsvéthétfői, egész napos, szabadtéri műsor sokszínű kínálatával lett teljessé.

Számunkra e kilenc napos „miniprojekt” valódi kihívás volt– arra kerestük a választ, miként tudjuk hitelesen megszólítani és közösen vallott keresztény értékrendünk részesévé tenni a szentimrevárosiakat.

Meg akartuk örömeinket a körülöttünk élőkkel is osztani.

SZENTIMREVÁROSI KÖZÖSSÉGI HÁZ

Szentimrevárosi Közösségi Ház, Budapest XI., Gárdonyi tér

A Szentimrevárosi Közösségi Házat a Gárdonyi téren, az önkormányzattól e programra kölcsönkapott, mintegy 70 m2 alapterületű üzlethelyiségben rendeztük be. Naponta átlagosan hatvan látogató tért be közösségi házunkba, ahol a kiállítások mellett egyik első napi, bevezető programunk az

„Egyszer volt Budán kutyavásár!”, - azaz a látogatók által hozott használt tárgyak ingyenes csere-beréje - volt.

A vendégkönyv

Akik megfordultak nálunk, a látogatók könyvének tanúsága szerint megértették szándékunkat: sokan úgy érezték, „végre - közösségi - otthonra leltek”, „hazataláltak”. A beíróknak mintegy a fele határozottan meg is fogalmazta, hogy kéri és várja kezdeményezésünk, a SzIE közösségi házának fennmaradását, folytatását:

A képre kattintva az egész vendégkönyv megtekinthető

Helytörténeti fénykép kiállítás:„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent…”

A Szentimrevárosi Egyesület tagjai számára e környék közös lelki-szellemi kincseket jelent: - a szeretett tájat és ünnepeit, - építő gondolkodást és műveltségigényt, hagyományaink ápolását - a családot és a barátságokat, a bizalom légkörét, - közösséget, emberségességet, a lélek irányító jelenlétét, - a kereszthordozást és az Isten iránti hűséget, - és az együtt megélt órák, esztendők sok-sok örömét.

Kiállításunk – mellyel egyesületünk két évtizedes jubileumát ünnepeltük - a kerület történetéből vett régi és a SzIE tevékenységét bemutató új fényképek páros ritmusára épült fel. Magasra emelni, láttatni akartuk a gyökerekből kibomló, reménnyel teli életet, a Szentimrevárosi Egyesület közösségét.

A képre kattintva a kiállítás összes képe megtekinthető

„Szentimreváros mesélő táblája”

A közösségi ház tervezésekor arra törekedtünk, hogy kínálata minden korosztály számára érdekes, vonzó legyen. A belső tér leglátványosabb „műtárgyául” ezért egy újszerű „mesélő táblát” készítettünk, - múltunk egymást követő „rétegeit” bemutató, kiemelhető épületképekkel, nevezetességekkel. A Márialigetiné Makhult Katalin terve alapján Makhult Gabriella által készített, magas művészi színvonalú kép gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt játékosan és gazdag tartalommal ismerteti meg szűkebb pátriánk történetét.

Kültéri óriás memóriajáték

A közösségi ház kirakata elé forgatható rendszerű, nagyméretű memóriajátékot készítettünk, mely a tervezett kulturális városközpont híres embereit, régi nevezetességeit, mutatta be. (Csonka János, Csontváry Kosztka Tivadar, Gellért tér 1956, Eraviscus ház, Sáros fürdő, stb.)

A képpárok megtalálói, illetve a képek közötti összefüggés helyes megfejtői apró jutalomban is részesültek. A világhírű magyar feltaláló, Csonka János emlékére mágneses könyvjelzőket készítettünk, melyeket a nyertesek a közösségi házzal szemközt megnyílt Csonka János Emlékmúzeumban vehettek át. E gesztussal kívántuk jelezni, hogy a leendő Kulturális Városközpont egyes intézményei között lehetséges egymást segítő összefogást is kialakítani.

A helytörténeti memóriajáték sok járókelő érdeklődését keltette fel, akik egy kis nézelődés után, tárlatvezető munkatársunk kedves hívogatásától is megerősítve, szívesen léptek be a belső kiállítótérbe is.

Interaktív játékok

A közösségi ház esetében elsődleges célunk volt a betérőkkel a közös hangot megtalálni. Törekedtünk, hogy városrészünk lakói örömmel ismerhessék fel a helyi összetartozás lehetőségét, értékét, ezért közös múltunk, szellemi-lelki gyökereink feltárására igyekeztünk a legnagyobb figyelmet fordítani.

Fontosnak tartottuk azt is, hogy ne csak képpel és szöveggel kommunikáljunk, hanem minél több játékos formát kínáljunk a látogatóknak, hogy aktív felfedezői, részesei - és ne csak passzív nézői - legyenek a kiállításunk által kínált „világképnek”.

E fenti célokat szolgálták a közösségi ház további játékai is: például a falon gyermekkéz magasságban elhelyezett nyitogatható, mágneses ablakocskák. A kíváncsiak mögéjük pillantva rácsodálkozhattak környékünk természeti kincseire, szép lepkékre, ritka növényekre, apró állatokra. Kiállításunk őrének gondja volt rá, hogy minden gyermeknek „kincskereső” feladatot is adjon, majd a gyönyörű képek matricaként használható kicsiny másával örvendeztette meg őket - a sikeres teljesítés jutalmául.

Aki akart, Szent István király szegfűjével díszített szép emléklapot is készíthetett magának:  a csak a Budai hegyekben élő, ritka, védett növényfaj képét, különleges technikával, ki-ki maga alkothatta meg.

Kézműves foglalkozások

A Szentimrevárosi Közösségi Ház működése idején minden délután kézműves foglalkozással vártuk a gyerekeket. Örömmel tapasztaltuk, hogy foglalkozásaink, az együttlét időseket és fiatalokat egyaránt vonzott, voltak, akik minden nap „lejöttek” közénk valami újat tanulni, alkotni.

Fényújság

Közösségi házunk kirakatára sötétedéstől este 10 óráig diasorokat vetítettünk. A kerületben történt 1956-os forradalmi eseményekről készült képsort szemtanúk visszaemlékezéseinek szövegével kísértük.

Szemet, szívet gyönyörködtettek a természeti kincseinkről illetve Medgyaszay István alkotásairól, - kerületünk jeles építészének, „a magyar építőművészet Bartók Bélájának” épületeiről – készített sorozatok.

Természeti kincseink képsora

„A csillagok szikrázva, észrevétlen… meg-meglibegtek,… és távolba roppant… fénycsóva lobbant,…
egy mennyei kastély kapuja kitárult,… körötte láng gyúlt,…
és most világolt föl értelme… e régi, nagy titoknak…
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,… úgy érzem én, barátom,… hogy a porban, hol lelkek… és göröngyök közt botoltam,… mégis csak egy nagy… ismeretlen Úrnak… vendége voltam.”

Kosztolányi Dezső gyönyörű versének e néhány ütemét Bíró Judit fotóművész sas-hegyi természeti fényképei alá írtuk és e táblákat a Gárdonyi tér szívében, a szökőkút körüli fűterület szélén helyeztük el összeolvashatóan, sorban.

A Szentimreváros virágait fontuk ezzel tavaszi koszorúba mindnyájunk örömére, - s a közöttünk élt nagy költő lelkével a magunkét is megnyitva egy elfeledett, tágabb világ horizontja felé.

A képre kattintva az egész sorozat megtekinthető

„A Szentimreváros fényképalbuma”

A Bartók Béla út Gellért-hegy felőli oldalának régi hangulatú lámpaoszlopaira sorban, - csaknem egy négyzetméteres, szép, íves táblákon, - kerületünk történetének legérdekesebb fényképeit helyeztük el.

A képek aláírását a táblákon angol fordításban is feltüntettük, hogy itt, Újbuda „fő” utcáján még akár a sétáló külföldi turisták is megtisztelő fogadtatásban érezhessék magukat.

A képre kattintva az egész album megtekinthető

HÚSVÉTKÖSZÖNTŐ

A Gellérthegyi búcsúra gondolva e tájon több évszázados hagyománya van a húsvéthétfői vidám ünneplésnek. Ezen a tavaszon mi is zenével-tánccal köszöntöttük legnagyobb ünnepünket, a Húsvétot.

A Gárdonyi téren felállított színpadon a magunk köreinek kulturális értékeiből egy délelőtti, - inkább kisebb gyermekeseknek szóló - és egy délutáni, inkább felnőtteknek összeállított műsort kínáltunk fel kerületünk lakóinak.

Gyermekeink a Budai Babszem együttes színeiben fergeteges táncokkal gyönyörködtették a délelőtti nézőközönséget. A Don Bosco általános iskola Musical csapatának műhelymunkájába két korcsoport fellépése révén is bepillantást nyerhettünk. Közülük a tizenévesek friss előadása meglepő meggyőző erővel közvetítette az evangéliumok húsvéti üzenetét. Zenés, interaktív meseműsor, moldvai táncház gazdagították a délelőtti programot, mely a Heted7 együttes muzsikálásával vezetett a déli csendességbe.

Legnemesebb gyökereink, népi kultúránk több helyi együttes fellépésével is jelen volt mind a délelőtti, mind a délutáni műsorrészben. A komolyzenét játszó Fodor család játéka bátorítóan mutatta, milyen érték rejtőzik zeneszerető, otthon kedvtelésből együtt muzsikáló családjainkban.

Végül, a lassan-lassan felengedő hűvös tavaszi időjárásban, a nézőkkel megtelt tér előtt  közöttünk élő, kerületi előadóművészeink felemelő ünnepi műsora koronázta meg a délutánt.

Összegzés

A visszajelzéseket összegezve elmondhatjuk: Szentimreváros lakói nagy örömmel fogadták közösség-teremtő szándékunkat.

Erősen bízunk benne, hogy e helyi identitás további erősítésére lehetőségünk lesz még a jövőben is!

Meg vagyunk győződve: igazán csak együtt, közösségben fedezhetjük fel, kik vagyunk és hová tartozunk - és mások, más közösségek értékeit is így tudjuk csak valóban megbecsülni és befogadni.

Ahogyan Babits Mihály verssorai emlékeztetnek:

„Csak akinek gyönyörű a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek”…

Szentimrevárosi Egyesület