A tavaszi utolsó közös kirándulásunk ismét a Visegrádi-hegységbe vezetett. Az odafelé úton még heves záport láttunk a buszból, de Pilisszentlászlóra érkezve már egyre javuló idő fogadott. Egész nap csupán mennydörgést hallottunk, esőkabátra nem volt szükség!
Eddig még sosem látogatott útvonalat választottunk, a két éve megnyitott Spartacus-ösvényt. Az ösvény kezdetén, kissé riasztó tábla alatt készült csoportképünk. Valójában az út nem mondható veszélyesnek, de esős, csúszós időben nem ajánlott a végig járása. Helyenként csak egy lábnyom a szélessége, cserébe kapunk némi izgalmat és szép panorámát a Duna-kanyarra. Ezen a napon még két nagylétszámú csoporttal találkoztunk, mi 17-en voltunk!
A Jenő kunyhónál rövid pihenőt tartottunk, majd hamarosan megérkeztünk a Telgárthy-rétre, ahol megebédeltünk. Ez a rét Visegrádtól egy "ugrásra" van, érdemes felkeresni akár egy piknik erejéig is.
Vadregényes erdei úton indultunk vissza Pilisszentlászló felé, az Apátkúti-völgyön keresztül. Néhányszor átkeltünk a patakon, és különösebb fáradtság nélkül érkeztünk Pilisszentlászlóra. A többség véleménye szerint igazán gazdag, élménydús nap után tértünk haza.
Lejegyezte: Török Tamás