SZIE tagsági kirándulás

BESZÁMOLÓ A SZIE TAGSÁGI KIRÁNDULÁSRÓL

„Az összes közül ez volt eddig a legjobb kirándulás.”  Így mesélte valaki az elmúlt választmányon, aki sajnos nem volt részese május 11-i  zebegényi kirándulásunknak, ám másoktól ezt hallotta róla! Akik pedig ott voltunk, tanúsíthatjuk, hogy így is volt, hasonlóképpen éreztük.

Az időjárás nem kényeztetett el minket, egész vasárnap unalmas, szürke fellegek borították az eget. Mire a sétára került volna a sor, esni kezdett, második utunkat pedig egyszerűen elmosta egy óriási felhőszakadás. Így azonban még inkább felértékelődött , ami a legfontosabb, az igazi lényeg: egész álló nap semmi sem zökkentett ki, hogy végre nyugodtan beszélgethessünk a régi kedves ismerősökkel, miközben azért szellemi feltöltődés is bőven fűszerezte a kirándulást.

Kezdetben - majd húsz éve - ezért rendeztük a Szellemi-lelki hétvégéket Máriabesnyőn meg Dobogókőn és ezért voltak felejthetetlenek a lókúti napok is. Ez tér vissza még most is Emil bá’ nyári lelkigyakorlatain, amikor örökös lótás-futásunkból végre kiszakadunk és megállni kényszerülünk.

Az áldott csöndesség, nyugalom, „kiüresedés” és egymás felé fordulás!

Illik az eseményeket is elősorolnom. Kismarosra érve Zita nővér vetített képes előadással a ciszterci nővérek lelkiségébe adott bepillantást, majd zarándokok (mi) és családosok (zebegényiek) a nővérekkel közösen felemelő szentmisén vettünk részt. Buszunk innen gyönyörű erdőn keresztül Törökmezőre vitt át, ahol a turistaházban már kész ebéddel vártak minket. Balázs Orsi azután kitűnő szellemi tornában részesítette társaságunkat, élvezetes SZIE szójátékok formájában. A legvégén izgalmas küzdelembe vetettük magunkat: melyik csapat tud a SZELLEM szó betűiből legalább 45 értelmes szót kirakni? Tessék kipróbálni! Volt, akiknek (majdnem) sikerült az összeset megtalálni!

A törökmezői szemerkélő eső után Zebegényben köpönyegeinket is fel kellett öltenünk. Először a Szőnyi Múzeumban leltünk menedéket. Nagyon érdekes volt vezetővel újra látni az ismerős, és fölfedezni a nemrég óta kiállított képeket. A Trianon emlékműhöz a lezúduló eső miatt nem jutottunk el, ám a templom tornáca védelmébe húzódva Márialigeti Karcsi segítségével képzeletben kalandoztunk a magyar történelem sorsfordító eseményeinek rejtett színterein.

Végül, - komolyra fordítva a szót -, azt tapasztaltuk, hogy mindenkinek jól esett a meghívás a kiránduló csapatba, csak néhány szó kellett a mindenkit boldogabbá tevő igenhez. Észrevétlen elillant húsz esztendő, s ismét hiányzik, jól esik együtt lenni. Egy éve indult el ez a folyamat a választmányon, majd az első őszi próbálkozáson át idáig. Külön köszönjük Rátkai Lacinak, hogy hozzásegített a kedélyek „izzításához”, s most a végső remek formába öntést Török Tamásnak!

Ezúttal egy autóbuszt teljesen megtöltöttünk. Reméljük, legközelebb kettő is lesz belőle…

 

Márialigetiné M. Katalin